Haldoklik vagy virágzik a klasszikus zene?

Ha nem vagy nagy koncertre járó, ám mégis jegyet veszel egy klasszikus zenei koncertre mondjuk a MÜPÁ-ba vagy a Zeneakadémiára, valószínűleg két dolog fog meglepni. Ha érdekel, mi ez a két dolog, olvass tovább!

Oldal megosztása

Ha te klasszikus zene iránti rajongó vagy, vagy ha éppenséggel nem vagy az a nagy koncertre járó, ám mégis veszel jegyet egy klasszikus zenei koncertre, valószínűleg két dolog fog meglepni!

Az egyik minden bizonnyal az előadás magas színvonala, hiszen a magyar klasszikus zenei zeneoktatás, – ennek következtében a magyar zenészek és zenekarok is – a világ élvonalába tartoznak. A másik meglepő felismerés feltehetően a klasszikus zenei koncertre járók átlagéletkora lesz. Ha körbenézel a nézőtéren, az elenyésző kivételtől eltekintve az ötven pluszos korosztály dominál. Mire lehet ebből következtetni? Talán arra, hogy pár évtized múlva senki nem lesz a nézőtéren, tehát bizonyos idő elteltével senkit nem fog érdekelni?

         Amióta több zenei irányzat létezik párhuzamosan – tehát elvált egymástól a „komoly” és „könnyű” zene – azóta mondhatjuk, hogy minden zene rétegzene, azaz a társadalom bizonyos rétegei ezt, bizonyos rétegei meg azt hallgatják ízlésüktől függően. Mondanom sem kell, hogy a fogyasztói szemlélet erre is rányomta a bélyegét, tehát – mondjuk úgy – zenei stílusok svédasztaláról csemegézhet a fogyasztó.

   

 Az említett elválástól számítva tehát a klasszikus zene feladata megváltozott, mert a puszta szórakoztatás mellett ezután hagyományt is őriz. Miféle hagyományt? Régi korok „slágereit”, „bulizenéit”, „top válogatásait”, „aranylemezeit”, és ezek előadási gyakorlatát. E művek halhatatlanságát mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy átmentek az idő rostáján, még mindig életben vannak, még mindig játszák őket, ahogy én is;  még mindig van rájuk szép számú érdeklődő legyen szó egy szimfóniáról, fuvola, vagy zongoraműről.

      És miért az ötven fölötti korosztály az elsődleges koncertlátogató? Mert a szóban forgó elválást követően a klasszikus zene már nem lett a fiatalok zenéje többé. A fiatal generáció kapott Louis Armstrongot, Rolling Stonest, Beatlest és még sok nem kevésbé értékes zenekart, zenét, a klasszikus zene megmaradt annak a rétegnek, akik megtalálják a szépet, az értéket, a hagyományt egy akár két-háromszáz éve írt zeneműben is. Éppen ezért, ez a társadalmi réteg sosem fog kiveszni, mindig lesz olyan, aki jegyet vesz egy klasszikus zenei koncertre.

A klasszikus zene mindig népszerű lesz. Gondoljunk csak a minden évben hatalmas sikert arató Virtuózok műsorra, ahol évről évre kiemelkedő tehetségű fiatalok mutatkoznak be. Személyes tapasztalatom, hogy bármikor, amikor fiataloknak játszok, rendkívüli érdeklődést tapasztalok. Egyszer megkérdeztem egy ifjúsági előadásom előtt egy körülbelül harminc fős, gimnazistákból álló közönséget, hogy ki járt már valaha klasszikus zenei koncerten. Három kéz lendült a magasba. Az előadásom után, amikor megkérdeztem, hogy ki fog klasszikus zenei hangversenyre járni, szinte mindenki jelentkezett.

       Végezetül: én nem értek egyet olyan kijelentésekkel, hogy a klasszikus zene értékesebb, vagy jobb, mint mondjuk a rock. Minden stílust a maga helyén, a maga összefüggéseiben kell kezelni, értelmezni. Milyen jó, hogy vannak zenészek, akik arra áldozzák az életüket, hogy szórakoztassák azt az embert, aki megőrül a metál zenéért. Ugye milyen jó, hogy vannak olyan zenészek, akik „kiszolgálnak” minket, hogy azt hallgassuk, amit éppen szeretnénk?

A komolyzene szerepe a szakmában megkérdőjelezhetetlen. Például a zenei felsőoktatásban, hiszen az én doktori koncertem is maga volt a klasszikus zene, mely summa cum laudét hozott számomra. Itt megtekintheted:

Jelentkezz még ma!

A zongorázást elkezdeni MOST van a legmegfelelőbb pillanat! Ne késlekedj, vágj bele!

Ez is érdekelhet

Fedezd fel az Online Zongoratanulás világát és csatlakozz a világon több millió zongorázni tanuló emberhez!
Hiszen

A ZENE ÖRÖK ÉRTÉK. Milliókat köt össze - Online is!